Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Az idő majd segít... mondták... ez hazugság

2018-11-26

2018.júniusában az életembe történt egy hatalmas nagy fájdalom., mivel elvesztettem az egyetlen nagymamám. Sajnos a papáimmal kis apró koromba találkoztam amire nem emlékszem mert 1-2 éves voltam,másik mamám pedig 6 évesen veszítettem el. Olyan kis korba fel sem lehet ezt fogni igazán, és nem is fogtam fel. Így az életembe ez volt eddig a legnagyobb törés! Mai napig nem tudom felfogni és elhinni. Úgy érzem mint aki egy film forgatás közepébe cseppent bele. Mikor becsukom a szemem mindig előttem van...kis virágos otthonkába sürög forog a konyhába és a legfinomabb rántott csirkecombot készíti a vasárnapi ebédhez a családnak. Vöröses szőkés göndör haja , illata mindig a tic tac cukorkára hasonlított,kis kényes ráncos bőre csupa kis lila folttal mert annyit dolgozott a hegyen ami mostanra a miénk lett. Ránk hagyta... gondozzuk, szépitgessük...lehet hogy nem a legjobban csináljuk de csak te miattad lesz egyre szebb és szebb az a hely. Virágokat gyümölcsöket ápoljuk ahogy te mondtad anno.. csak egyedül nehéz! Jó lenne ha itt lennél és segítenél tanítanál hogy később jobban csináljuk. Miért te voltál a soros ? Miért kellett neked elmenni mellőlünk ? Annyi mindent kellett volna hogy taníts nekem /nekünk. Nélküled már a család nem teljes! Minden évbe vártam a karácsonyt együtt főzünk, sütünk énekelgetünk a “szép “ hamis hangunkkal, csomagoljuk ki az ajándékokat s közbe rebbenő szemmel figyeljük a másik arcát mennyire is örül az ajándekunknak. Mára már nem lesz így. Nélküled a szeretet ünnepe nem is ünnep. Nagyon nehéz! Félek átélni nélküled. Mindenki nyugtat hogy az idő segít ő megold mindent. Dehogy old meg ! Ez egy hazugság ! Csak beletörődik az ember hogy már nem lehet melletünk az a személy. Szeretlek!!!

Hozzászólások (0)